Skip to content

Publikusz

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

A szabadságszerető ember :

- megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.

- magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.

- a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.

- őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.

- szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.

- gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.

- semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.

- minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.

- minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.

- bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16

Rudolf János:
DE ezt ugye nem én írtam.
Hát szabad ilyet?
Más tollával ékeskedni?
Szerintem igen, mert ennél jobban én sem tudom megfogalmazni.
Okos gondolatot szabad lopni, hisz szinte mindenki ilyen is. Hisz pontosan azért olvasunk verseket is mikor szerelmesek vagyunk mert érezni-érzünk valamit de nem tudjuk még elmondani se - ellenben a költő olyan jól megfogalmazza olyan jól kimondja és pont azt mondta ki amit érzünk... Az a költő verse már az enyém. Ő írta de már az enyém.
De ne sajnáld az írót! Egy tisztességes írónak ugyanis ennél szebb elismerés nem is kell, mint mikor amit olvastál tőle azt idővel a sajátodként adod tovább.
Volt értelme! Érdemes volt a szavakkal neki szenvedni, hisz pontosan érted csinálta - amikor átvetted és elloptad már megérte.
Ez a szó ereje.

Azonban nem illik, hogy nincs itt a "credo"-ba egy olyan gondolat se amit nem én vések le, ezért legyen úgy, hogy javaslom komoly 12-soros déli zsoloszmámat (nem hittanos szöveg!) annak akit érdekel.
/Nekem minden gondolatom szabad préda, hisz csak ezért írok semmi másért. Azért, hogy aztán majd ha a tied lesz azt a sajátodként tudom te már meg is véded! Ha támadják cikizik mocskolják védendő az érveket már te keresed.
Nekem itt "csak" ennyi a célom, hogy legyen a tied - és ha elfogadod valóban akkor megtisztelsz./
Ím egy link itt: http://www.rudolfjanos.hu/node/33