Skip to content

Publikusz

Simon József római katolikus pap

/anyai ágon levő dédszüleim testvére - Szenyéri régi temetõ III. 1. 7./

A "hivatalos" történet: /pl ez jelenik meg a somogyi temetkezés oldalán is és a lexikonokban is/
1882. május 6-án Szenyéren született. Az elemi iskola elvégzése után a keszthelyi Premontrei Főgimnáziumban érettségizett. Ezt követően végezte el a veszprémi papi szemináriumot. 1917-ben szentelték pappá, majd Marcaliba helyezték káplánnak. Ekkor már negyedik éve tombolt a háború. Simon József bátyja Tarnopolnál esett el. Prédikációjában a szószékről gyakran emelt szót az esztelen háború, valamint a földi hatalmasságok ellen, akik lövészárkokba küldik az embereket. Meggyőződése volt, hogy a háborút követő forradalmi események olyan társadalmi változásokat eredményeznek, amelyek az emberek javát szolgálják. A Tanácsköztársaság bukását követően a Marcaliban megjelenő Prónay – különítmény a fiatal káplánt is letartóztatta. Először a megszentelt ujjait hegyezték ki borotvával, majd a koponyájából a szent olajjal megkent kört metszették le. Simon pap kínzását azzal fejezték be, hogy mindkét szemét kiszúrták, majd a káplánt a ló farkához kötötték, és vonszolták mindaddig, míg meg nem halt. Holttestét közös, jeltelen sírba egy kukoricásban földelték el. Hozzátartozói felkutatták, hazahozták, és szeptember 8-án este szertartás nélkül eltemették. Emlékét Hamburger Jenő a „Latinka ballada” című versében örökítette meg: „Mehettek már Marcaliba Simon paphó meggyónni...”

A "családi" történet:
pedig annyi, hogy a "Tanácshatalom" alatt pontosan a vörösök verik el előbb, majd rendesen még fel sem gyógyult mikor egy felfordult világban a fehérek bevégzik.
Az első verést a vörösöktől még azért szenvedte el, mert a Tanácshatalom alatt arról szólt, hogy nem szabad az emberektől a javaikat elszedni. Aztán 1919 nyár végén a faluba bevonuló fehérek is előbb csak ezt akarták megtorolni (hogy miért "bántották a papot"?), ám mindenkit meglepve Simon pap a szószékről is védelmébe vette korábbi bántalmazóit, és azt hirdette, hogy nem szabad mások életét elvenni. Pontosan ez a "kettősnek" látszó viselkedés indokolta a még Prónayéktól is szokatlanul különös kegyetlenséget /ujjainak kihegyezése, szemeinek kiszúrkodása, fejbőrének lemetszése, ló után kötözése/
Mert mind a két alkalommal ugyanis "rosszat"(?) prédikált....

A hivatalos történetből azért hiányzik az első verés megemlítése, mert nem sok egyházi személy akadt országunk történelmében aki pap létére "kvázi" kommunisták védelmében halt volna "mártírhalált". Vagyis konkrétan egy se.
Így az 1989-ig terjedő időszakban az Állami Egyházügyi Hivataltól elkezdve a Somogyi Hírlapig minden helyen csak a második bántalmazás körülményeire fókuszáltak, arra viszont nagyon-nagyon.
Aztán az 1990-es évektől pedig pontosan a Horthy-kultusz feléledésével és a korábbi kommunistás "egyházügyi hivatalos sztárolása" miatt lett Simon József kispap története ismét kényelmetlen.

Mert mind a két alkalommal "rosszat"(?) prédikált....
Szenyéri Árpád-kori templom





További források:
Irod. Szolga Tamás: S. pap halálának 42. évfordulójára (Somogyi Néplap, 1961. aug. 29.); Simon Lajos: Prónay hintaján (Esti Hírlap, 1962. máj. 5.); Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott (Somogyi Néplap, 1963. okt. 27.). - Szi. Hamburger Jenő: Latinka ballada.
- http://www.somogyitemetkezes.hu/temetok.php?id=347
- http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=8118
- http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2288